Sellős versek...
Magányos sellő...
Lesújt a villám,feldörren az ég,
egy sellő ül a sziklán,mint
a haragos tengeren,a csillogó hullám.
Derékig érő barna haját,gyöngyökkel fűzi át,
Az igaz szerelemre vár de nem talál
Szomorúan könnyesen,
beveti magáta tengerbe,
"Habbá válva már nem lesz kétség felette"
Daniell Lenhard
A Lorelei, ki tündér s szikla is A Rajna-parton, Bingenhez közel, Elvette hajdan sok hajós eszét. Arany haját ki látta, elmerült. Megváltoztunk. Az is, ki jár hajón. A Rajna keskeny gátak közt folyik. Ma senki sem borul a vízbe, mert Egy szőke nő folyton fésülködik.
Ne hívogass, te sellő, édes hangodon, Megfúlni húgod könnye tengerén, Előbb imádlak téged, szép szirén, szirén. Kapj el egy hulló csillagot, Sellő-dalt oktass hallani, Irigy döfését távol tartani –
Hallottam a víz lányait, egymásnak daloltak. Nem hiszem, hogy valaha is csak nekem dalolnak. Láttam, hogy a hullámokon vadul lovagoltak, Fésülték a visszafújt víz hófehér haját, Mikor a szél oda-vissza fúj vizet és önmagát. Rőtszínű, barna moszatkoszorúkkal a sellők Hívnak, a tenger alatti termekben vagyunk. Emberi hang, ha felébreszt, megfulladunk. Egy parti sziklán ültem egykoron, S egy vízi lány, kit delfin háta hord, Oly édes, mézes hangon énekelt, A zajló tenger is lenyúgodott, Az égmagasról csillag hullt alá, Meghallani a hableány-zenét. Kis Jack nagyon bosszankodott, Hogy bár olyan helyen lakott, Hol annyi volt a sellő, mint homár, De ő egyet sem láthatott. Napkelet:A sellők című történetből részlet Lorei Nem tudom, mit jelentsen, Hûvös van és homály száll, A magas bíbor csúcson Fésüli arany fürtjét, A hajós szívét fogja,
oly szomorú vagyok;
egy régi mese mindig
fejemben kavarog.
a Rajna hömpölyög,
a hegyet körbe fényli
alkony-sugaru köd.
ül a gyönyörü lány,
ékszere sziporkázik,
és arca halovány.
és úgy dalol, dalol -
különös, édes dallam
fáj, sajog valahol.
mit fájdalom facsart,
csak néz, néz a magasba -
...Csattan a sziklapart.
nyeli a mélybe le. -
Szép Lorelei a gyilkos,
és bûvös éneke.
Heinrich Heine
